2016. szeptember 25., vasárnap

Balatoni tekergések

Egyik héten kitaláltuk, hogy életemben először (persze Tamáséban kitudjahanyadjára) szombaton megkerüljük a Balatont bicajjal. De itt jött az élet és olyan fáradtságot hozott, hogy szombaton 10 óra volt már mire bringás cuccba rángattuk magunkat. Így azért már -az én tempómat ismerve és laza tekerést tervezve - nem annyira fért volna bele a teljes kör. Így itthon megebédeltünk és elindultunk. Gondoltuk megyünk addig, amíg lesz humorunk.
Veszprémből a Balaton felé szinte csak lefelé kell tekerni, nagyon kedves kis falun Szentkirályszabadján keresztül, ahol a falu közepén lévő kútnál fel is tankoltunk friss, hideg vízzel.
ezek után erdőn-mezőn keresztül gurultunk le Balatonalmádiig, ahonnan Alsóörs felé vettük az irányt.
 
Alsóörsön megálltunk kicsit a kikötőben, ami így nyár végén a turistaszezon vége környékén teljesen élhető és kellemes hangulatú volt.(totál romcsi :) ) Innen Csopak felé gurultunk tovább, ami mellett csak  elhaladtunk.


Majd innen Balatonfüred felé folytattuk az utunkat. Az útról jut eszembe, vegyes érzéseim vannak. Egyrészt teljesen járható kerékpárral, szinte alig kellett lecsilingelni (vagy a kerékagyaknak köszönhetően, lerecsegni) a gyalogosokat.  Viszont maga az útminőség változó, leginkább huklipuklis olykor. Mivel a mountainbike nem teremsport és a fatbike gumijai is zabálják a puklikat így ez nekünk nem okozott gondot, de outival/culáknak nem biztos, hogy hasonlóan kellemes élmény lesz.

Majd következett a fordulópontunk, azaz Balatonfüred. Itt egy kis kürtőskalácsos energiapótlást és egy kis padon ülős pihenést követően újra nyeregbe pattantunk és elindultunk vissza.


Aztán hazafelé már kijött rajtam a fáradtság. A Balatonalmádiban található macskaköves emelkedő végén már olyan bizonytalan voltam, hogy inkább feltoltam. (jött mellettem egy autó, én pedig a szenvedéstől már "eveztem" a kormánnyal és nem akartam az autóval kuplunggyilkos emelkedőn feltartani az autót, így inkább leszálltam :( )
Ez van, így túrán belefér az ilyen....


Aztán jött a nap kis gyöngyszeme: a ZÖLD.... na itt nem a mezőre vagy erdőre gondolok. Hiszen látképben a Balaton látványa azért eléggé verhetetlen. A Zöld egy a mező közepén található kerékpárosoknak kitalált pihenő hely.





Van rajta egy lakókocsi (kicsit Üvegtigris feelingem volt), ahonnan friss, hideg házi szörphöz lehet jutni, van egy kemence, ahol kenyérlángos sül frissen és vannak társasjátékok, hogy ne csak a testünket, hanem az agyunkat is fel tudjuk frissíteni.













Persze ezen helyen eszembe is jutott gyorsan a tőlem megszokott lábszelfit elkészíteni.
Ezt a helyet bicajosként meg kell látogatni!














Aztán összepakoltuk a sakkot, megköszöntük az isteni szörpöket s elindultunk haza, hiszen már kezdett sötétedni és az este is lehűléssel jelezte, hogy ideje hazatérni, bekuckózni. 65 kilométerrel életem leghosszabb tekerésén túl egy kellemes zuhanyzás után pedig úgy aludtam el a kanapén mint egy kisgyerek, aki utolsó percig a játékát tologatva érthetetlen amorf pózba nyomorgatva magát legédesebb álmait éli át ... szóval a fáradtságtól kidőltem mint egy darab fa :)



                                                                                                                                          -LG-




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése